Versenyezhetnek-e a nem dolláralapú stabilcoinok?
A stabilcoinok továbbra is mind a kriptopénzek világának, mind a globális pénzügyi rendszernek az egyik pillérévé nőnek. A piac már meghaladta a 235 milliárd dollárt, ami azt mutatja, hogy az emberek bíznak ezeknek az eszközöknek a jövőjében.
Jelenleg két USD-alapú stabilcoin (USDT és USDC) rendelkezik a piac mintegy 90%-ával. A top 10 többi tagja, köztük az USDe és a PYUSD, mind dolláralapúak. Az euró alapú stabilcoinok piaci részesedése ehhez képest csekély. Miért van ez így?
Sok vita folyik a szabályozás, az interoperabilitás és a TradFi integráció körül. A legfontosabb tényező azonban a likviditás. Mély és fenntartható likviditás nélkül egyetlen stabilcoin sem tud tömegesen teret nyerni, és ezen a szabályozási egyértelműség sem fog változtatni.
Mi a probléma a nem USD-stabilcoinokkal?
Vegyük példának az eurót. Az euróval fedezett stabilcoinok már évek óta léteznek ezen a ponton, mégis alig használják őket. Ez főként a likviditási kihívások miatt van így. Ez az, ami végső soron meghatározza, hogy egy stabilcoin széles körben használt pénzügyi eszközzé válhat-e.
Évek óta az USD-alapú stabilcoinok, mint az USDT és az USDC, a domináns erő ebben a tájban, és a likviditás elsődleges forrásaként működnek a kölcsönzési poolokban és a kereskedési párokban. Az USD-alapú stabilcoinok mély likviditással, nagy kereskedési volumennel és a CeFi/DeFi platformok széles körű integrációjával rendelkeznek.
Ezzel szemben az euró (és más, nem USD-alapú stabilcoinok) olyan piaci mechanizmusok hiányában szenvednek, amelyek fenntarthatnák őket. Egyszerűen nincs elég kereskedési pár, felhasználó és pénzügyi eszköz köréjük építve, hogy megfelelő likviditási ökoszisztémát hozzanak létre, mint amilyennel az USD stabilcoinok rendelkeznek.
Ennek a likviditási hiányosságnak az egyik fő oka, hogy a központosított árjegyzők nem látnak elég pénzügyi ösztönzést arra, hogy likviditást biztosítsanak az euró stabilcoinok számára. Egyszerűen nem elég jövedelmező számukra. Ezért más eszközöket helyeznek előtérbe, így az euróval fedezett stabilcoinok háttérbe szorulnak.
Ez nem csak preferenciák kérdése - ez egy sokkal alapvetőbb, gazdasági természetű probléma. Ha az árjegyzők nem tudnak megfelelő hozamot elérni azzal, hogy likviditást biztosítanak ezeknek az eszközöknek, akkor nem fognak tőkét allokálni hozzájuk.
Hogyan lehet ezen változtatni?
A szabályozás a kulcs vagy csak egy mellékes tényező?
Azzal lehet érvelni, hogy ha más joghatóságok előbbre jutnak az egyértelmű szabályok kialakításában, akkor a nem dollár alapú stabilcoinok sokkal vonzóbbá válnak. A MiCA-szabályozás bevezetése az EU-ban például megnyitotta az utat a szabályoknak megfelelő, euróval fedezett stabilcoinok, például az EURC előtt, így ezek egyre inkább életképes alternatívává váltak, amelyet a TradFi integrálásakor érdemes megfontolni.
Bizonyos mértékig egyetértek. Ahogy a különböző joghatóságok világszerte egyre inkább a digitális eszközök jobb szabályozása felé haladnak, nagyon is számíthatunk arra, hogy egyre több helyi valutához kötött stabilcoin fog megjelenni. Ázsiában, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában - olyan régiókban, amelyek hajlamosak lennének ilyen eszközöket használni a pénzügyi stabilitásuk javítására. Amellett, hogy ez segítené őket abban is, hogy csökkentsék az amerikai dollártól való függőségüket.
Itt már vannak támogató példák, mint például a szingapúri XSGD vagy a svájci XCHF. Hongkong is elindított egy HKD-hez kötött stabilcoint 2024 decemberében. A tendencia egyértelműnek tűnik.
A szabályozás önmagában azonban nem döntő tényező. EUR-alapú stabilcoinok már a MiCA megjelenése előtt is léteztek. És még mindig nem világos, hogy a keretrendszer hosszú távon végső soron segíti vagy hátráltatja az elterjedésüket. A MiCA egyfajta "korlátozásként" működhet az USD-alapú stabilcoinokra Európában. Ez potenciálisan tisztességtelen előnyhöz juttatja az euró stabilcoinokat, ahelyett, hogy valóban versenyképessé tenné őket saját érdemeik alapján.
És végső soron a szabályozás nem tudja megoldani a likviditás alapvetőbb kérdését. Enélkül semmilyen szabályozási keret nem képes egy stabilcoint elég életképessé tenni a széles körű használathoz. A kérdés tehát a következő: hogyan tudunk likviditást teremteni a nem dollár alapú stabilcoinok számára?
A likviditási korlátok kezelése
A helyzetet szemléltetendő, az USDT és az USDC piaci kapitalizációja 141 milliárd dollár, illetve 56 milliárd dollár. Összehasonlításképpen, az euró alapú stabilcoinok, mint az EURC vagy az EURS alig haladja meg a 100 millió dollárt. A puszta különbség nyilvánvaló, és ez közvetlenül befolyásolja a használhatóságukat. Ez kevesebb kereskedési párt, kevesebb DeFi integrációt és végső soron kevesebb ösztönzést jelent a kereskedők és az intézményi szereplők számára, hogy elfogadják őket. Ennek eredményeképpen nem válhatnak mainstream eszközökké.
Lehetne érvelni az EURe mellett, amelyet én személy szerint sokat használok, és a legkényelmesebb euró stabilcoinnak tartom a valós alkalmazásokhoz. Ennek ellenére a szélesebb, nem dolláralapú stabilcoin-piac még mindig ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe: korlátozott elfogadottság, kevesebb integráció, és hosszú út áll előttük, mire felvehetik a versenyt a dollárral fedezett társaikkal.
Az egyik lehetséges megoldás a nem dolláralapú stabilcoinok hatékonyabb likviditási algoritmusainak kifejlesztése. A hivatásos árjegyzőkre való támaszkodás hatástalannak bizonyult, ezért új megközelítésre van szükség, olyan mechanizmusokkal, amelyek erős likviditást biztosíthatnak anélkül, hogy teljes mértékben ezekre a felekre támaszkodnának.
Véleményem szerint hatékonyabb megközelítés lenne, ha először mély likviditási poolokat hoznánk létre az USD és a nem USD stabilcoinok között. Ez a legpraktikusabb módja a zökkenőmentes konverziók biztosításának, mivel közvetlenül az alapproblémát kezelné. Ehhez azonban finomítani kell az automatizált árjegyzői (AMM) algoritmusokat, hogy a likviditás biztosítása hatékonyabb és vonzóbb legyen a szolgáltatók számára.
Az út a nem USD-alapú stabilcoinok életképes bevezetéséhez
A legfontosabb az, hogy a likviditásszolgáltatók mennyit kereshetnek. Ha az ösztönzők adottak, a likviditás javulni fog, és az elfogadás természetesen követni fogja. Ez nem csupán arról szól, hogy több tőkét vonzzunk, hanem arról is, hogy a likviditásnyújtást úgy alakítsuk át, hogy az hosszú távú, fenntartható nyereséget biztosítson.
Az infrastruktúra fejlesztése nélkül az euro stabilcoinok és társaik a potenciáljuk ellenére továbbra is lemaradnak. A stabilcoinok csak annyira erősek, amennyire a likviditásuk. A kulcs az olyan modellek kialakítása, amelyek nyereségessé teszik a likviditás biztosítását - mert ha a pénzügyi ösztönzők összhangba kerülnek, minden más a helyére kerül.
A jövőre nézve úgy látom, hogy a nem USD stabilcoinok versenyelőnyre tesznek szert bizonyos felhasználási esetekben, például a határokon átnyúló pénzátutalások, a láncban történő devizakereskedelem és a decentralizált hitelezés terén. Azok a vállalkozások, amelyek globálisan működnek, de több pénznemben kell kezelniük a pénzforgalmat, profitálhatnak abból, hogy nem USD stabilcoinokat vesznek fel, miközben a kincstárukat USD-ben tartják.
Emellett a különböző fiat-értékek közötti stabilcoin-csereügyleteket megkönnyítő likviditási poolok értéktárolóként szolgálhatnának, ami egy decentralizáltabb globális pénzügyi rendszer alapjait teremthetné meg.
(John McArthur/Unsplash)
Via: CoinDesk: Bitcoin， Ethereum， Crypto News and Price Data