Mit tudunk a menhelyekről

ágika

Sziasztok!
Minden kinek igaza van, de ne felejtsétek el hogy Angliábn 400 éve emokrácia van és pénzük is elegendő a vágyott dolgok megvalósításához.
Kellene egy mozgalom "Gazdit minden cicának" jelszóval. Németországban volt olyan, hogy "Tégy a gyűlölet ellen".
Sajnos semmi nem megy egyik napról a másikra, az forradalom lenne, és annak mostanában nincs divatja.

dracaena

Junior, nem azt mondtam, hogy addig nincs szükség az állatok védelmére, amíg nem élünk úgy, mint az amerikaiak (én nem is szeretnék úgy élni, mint ők), hanem azt próbáltam elemezni, hogy miért nehezebb nekünk. Az, hogy te, én, meg a hozzánk hasonló emberek fokozottabban érzékenyek a témára, az valahol a múltunkból fakad. De általában ha az embereknek nehezednek a körülményeik, akkor beszűkül a látókörük.
Az ember- és állatvédelmet kezelni persze, hogy külön kell, mint ahogy az embrevédelmen belül is külön kell kezelni a hajléktalan-témát és pl. az erőszak áldozatai-témát, noha nyilván vannak átfedések. Én azt írtam, hogy maga a probléma egy tőről fakad: vannak kiszolgáltatott élőlények, akik nem tudják megvédeni a saját érdekeiket, ezért a társadalomnak kell ezt helyettük felvállalni. Valamint a kiszolgáltatottságnak vannak okai-előidézői, és ezeket az okokat is kezelni kellene. Ha kevesebb volna a családon belüli erőszak, akkor kevesebb állítkínzó volna. Ha kevesebb kutya-macska születne, akkor kevesebb kerülne az utcára, és kevesebb kóborállat lenne, ugyanakkor a kevesebbet talán jobban megbecsülnék az emberek.
Az is baj, hogy pl. az ivartalanítást nem támogatják. Persze. lehet azt mondani, hogy aki macskát akar tartani, az becsülje előbb fel, hogy mekkora kiadásokkal jár a dolog. De például vidéken az emberek nem úgy lesznek cicagazdik, hogy előbb gondosan mérlegelik a lehetőségeiket, hanem úgy, hogy ott van valahol a baromfi kukoricája, arra jönnek az egerek, aztán kerül egy cicc, aki szorgalmatoskodik, mire gazdasszony rendszeresen kitesz neki kaját, hogy továbbra is ott vadásszon. El tudod képzelni, hogy a falusi nénike vesz egy macskaszállító dobozt 5 ezerért, aztán buszozik-vonatozik 3 órát oda, ugyanannyit vissza, és ivartalaníttat 20 ezerért? Hozzánk pl. 25 km-re van olyan doki, aki tud altatni, de miskárolást háznál azért talán mégse... Hármat találhatsz, hogy mi történik az ilyen helyeken a felesleges állatokkal.
Erről jut eszembe, nemrégiben levelezgettem egy igen sokat publikáló állatvédővel, akinek az volt a javaslata, hogy zárjuk be az ivarzó macskákat. Hát, ilyen ötletei is csak az urbánus lelkeknek vannak.

Junior

Dracaena... akkor szerinted nincs is szükség az állatok védelmére, amíg nem élünk úgy, mint az amerikaiak? [:nemerti]

Nem hinném, hogy ezt gondolod.

Az ember és állatvédelmet teljesen külön kell kezelni. Az a sok lökött meg, aki azzal jön, hogy mit foglalkozunk az állatokkal az tudna magán segíteni, ha akarna. A csövesek sem véletlenül jutottak oda ahol vannak.

Az ember képes magán segíteni, de az állatok a mi áldozataink.

Van egy csomó szervezet, aki segít a beteg gyerekeknek, a nőknek, a rákosoknak, mostmár a hajléktalanoknak is és még egy csomó más.
Miért ne lehetne a magunk szerény keretei közt emberséggel bánni az állatokkal is?

Most, ebben a választási diliben épp arra gondoltam, ha valamelyik politikus elejtené, hogy ...ÉS komolyan betartatjuk az állatvédelmi törvényeket és szigorúan ellenőrizzük az alapítványok munkáját, hogy mire költik az adófizetők pénzét...biztos, hogy szerezne egy csomó állatbarát szavazót. Nem az emberek helyett, hanem mellett.

Nem véletlenül szeretik nagyon sokan az állatokat. Biztosan van valami alapja. Különben hogy kaphanta a stex évente 80-120 millát, csak az 1%-okból?
Az sem biztos, hogy mindenki embergyűlölő. Csak megvállogatja kivel áll szóba. És szerintem ez nem is árt.

A tenyésztőkről alkotott véleményeddel maxin egyetértek.
De hát ez a fene nagy demokrácia minden baromságot megenged. [:sneaky]

dracaena

Janina írta:

Hányszor látod, h ismert emberek kiállnak és felajánlanak jótékony célra biz. összegeket? Ezek közül hányra emlékszel, amikor az állatok egyáltalán szóba jöttek??

Tudod, ezzel az a baj, hogy ha pl. politikus kiállna az állatok jogaiért, akkor a hülye emberek rögtön elharapnák a torkát, amiért nem az emberekkel foglalkozik. Egy belső fórumon már én is megkaptam a pofámba (pedig én aztán igazán no-name senki vagyok), hogy ahelyett, hogy jártatom a pofámat az állatok érdekében, meg szerkesztgetem az állatos lapjaimat, inkább mennék el a hozzám hasonlóakkal együtt Boszniába aknát szedni. Vagyis ma még a magukat humanistának valló emberek sem fogják fel, hogy az állatvédelem, a gyermekvédelem és általában az erőszak elleni harc ugyanannak a dolognak a különböző megnyilvánulási formája, és mindegyik egyformán fontos, hiszen a kiszolgáltatott, ütött-vert gyerekek egy részéből lesz az agresszív állat- (és ember-)gyűlölők, a másik részükből a fanatikus állatbarátok, akik egyben embergyűlölők, a maradék meg a mindenkin segítő "aranyszívű kislány", de ezek egyike sem éplelkű ember.
Csodálkozunk pl. a rendőrökön? Két éve a buszmegállóban szipuzott három kissrác, 10-14 közöttiek. Beszóltam telefonon a yardra, de ezzel a helyzettel sem tudtak mit kezdeni.
Persze, az otthoni minta rengeteget számít. Meg a tudatlanság felszámolása. Nézd meg akármelyik gazdikereső weboldalt, mindenhol ott vannak az "x kiscica-kiskutya gazdit keres" szövegek. Mert imádjuk a cicumicukat, főleg a picik olyan arik, hát hadd elljen a nyomorult anyamacska évente, majdcsak elviszegetik a kicsiket... Meg nézzétek meg, hányan próbálnak kisállattenyésztésből megélni. Mi a fenének kell annyi tenyészet?
Na jó, abbahagyom, mert egyre dühösebb leszek. :))

)

Janina

Hát, ez a kabin nem semmi! Asszem nálunk ez álom marad...
Én azt gondolom - kb. mint Junior - hogy nagyonnagyon sokminden, ha nem is minden azon múlik, h az ember milyen környezetben nôtt fel, milyen példa volt elôtte. Ha a szüleitôl nem azt látja, h az állatok is megérdemlik a tiszteletet, nem használati tárgyak, stb. akkor ennek megfelelôen fog velük bánni. És sajnos az ellenkezôje is igaz, ha nem is mindig. És ahogy a gyerekek morálját a felnôttek alakítják, úgy a felnôttekét az ország hozzáállása. Dracaena, az elsô mondatoddal teljesen egyetértek. A többivel kapcsolatban pedig azt gondolom, h ha ezen a nézeten lehetne változtatni, akkor sokkal többen segítenének a menhelyeknek. És akkor sok kicsibôl sok jönne össze. Szval nem a pénz a központi kérdés. De most? Hányszor látod, h ismert emberek kiállnak és felajánlanak jótékony célra biz. összegeket? Ezek közül hányra emlékszel, amikor az állatok egyáltalán szóba jöttek?? Sokszor azt érzem, h mivel ez a mostani állatvédelmi helyzet kis hazánkban tényleg nagyon komoly probléma, a többség inkább nem vesz róla tudomást. Így kényelmesebb...

Grabowsky

Sajnos majdnem minden a pénzen múlik. :-(
Persze az emberek hozzáállásán is változtatni kellene.

Gondolom, ezt sem lehetett volna pénz nélkül megvalósítani:

http://www.cats.org.uk/supportus/catcabin_vt.asp

Anglia legszervezettebb macskamenhely-hálózatának egyik egyszemélyes macska-fülkéje. Ha a kép fölött mozgatod az egeret, a macska szemszögéből látod a lakhelyet. Van minden: WC, játékok, rámpa a felső privát lakrászhez, fűtött ágy, kilátás a szabadba és a szomszédokhoz.
A legnagyobb ötlet: szponzorálni lehet egy-egy ilyen kabint. Csak megadod a bankkártyád számát és havonta levonják azt a pár fontot.

Pénz kell hozzá, sok pénz, hogy ilyen menhelyeket lehessen létrehozni, de az emberek pozitív hozzáállása nélkül képtelenség lenne.

dracaena

Szia Junior,
én azt gondolom, hogy ha egy ország vezetői a saját zsebük megtöméséért eladják a gyárakat-szállodákat-stb, és ezzel a fiatalok jövőjét, ha egy országban nem törődnek a betegekkel, idősekkel, gyerekekkel, akkor miért törődnének az állatokkal?
A tudatunk a szükséglet-piramis szerint alakul: ha valakinek korog a gyomra, akkor az ennivalót fog keresni, és nem társadalmi munkát.
Amíg folyton attól kell rettegni, hogy mikor viszik el a tetőt a fejed fölül az adósságaid miatt, addig nem tudsz nemesebb célokra szánni sem pénzt, sem energiát. A mi tökig eladósodott országunkban a nagytöbbség ebben a helyzetben van. A kisebbség pedig azzal van elfoglalva, hogy őrizze, amilye van, és még többet próbáljon kisajtolni a nagytöbbségből.
Ilyen helyzetben nekik direkt jól jön, ha a figyelmet egyes csoportokra (etnikum, egyéb kisebbség, pl. nyugdíjasok, állatok, stb.) irányítják, és megteszik bűnbaknak: lám, miattuk éltek rosszul! Azért nincs közbiztonság, mert lépten-nyomon kóborkutyák marcangolnak szét embereket, meg ehhez hasonló rossz dumák.
És igenis minden a pénzen múlik. Próbálj jótékonysági koncertet szervezni (előadókat én is tudnék verbuválni), de ha nincs pénzed megfelelő reklámra, akkor a nézőközönség 30-40 emberből fog állni. Ha van rá konkrét jó ötleted, rajta, hozzuk össze.

Junior

Szia Dracaena!

Nem biztos, hogy CSAK az anyagi kérdések a fontosak. Na persze, hogy az is.
A szemléletbeni váltás kellene elsősorban.
Miért nincs nálunk pld. adománygyűjtő koncert, vagy bármi?
Mert sz*rják le az egész állatvédelmet.
És az sem pénz kérdés, hogy a bíróság miért nem foglalkozik a törvényekkel?
És az sem pénz kérdés, hogy a suliban megtanítsák a gyerekeket az állatok tiszteletére és megértésére.

Nem igaz, hogy nincs pénz ebben az országban. hacsak a média nem fúj fel valamit, akkor senki a füle botját sem mozdítja.

Az sem pénz kérdés, hogy olyan gyávák az emberek, hogy tanúskodni merjenek. Meg az sem az, hogy ne gázolja el direkt az állatokat a sok barom.

Vagy Te nem így gondolod?

dracaena

Az előzőt én írtam, csak elfelejtettem belépni.

Vendég

junior írta:

Hogy lehet ekkora különbség ember és ember között??? [:nem]

Gyanítom, hogy a legfőbb különbség nem az emberek között, hanem az emberek gazdasági háttere között van. Ahol nem aközött kell választani, hogy te eszel, vagy a még-egy-kutya, ott azért egyszerűbb kultúráltan állatot befogadni. Mert azért gondolj bele: kimegy a rendőr, elkobozza a kutyát - és hová tudja vinni? Az Illatos útra?

Junior

Lehet, hogy csak nekem ujdonság, de nézem itt az Animal Planet-et...

Istenem, ha úgy dolgozhatnék, ahogy ezek az emberek a normális országokban. Ez az életem álma.
Tegnap volt a Huston-i állatrendőrségről egy film. Ott aztán nem sz*roznak az állatkínzókkal. 3 hatalmas rendőr segítségével mentek ki egy hapsihoz az állatvédők és 12 kutyát vettek el az agresszív ürgétől.
Egy darabig szívozott, de aztán csak a káromkodásnál maradva odaadta a kutyákat. A helyi TV be is mutatta őket és azonnal lett gazdijuk.
Így érdemes csinálni.
A másik meg egy primitív nő, aki egyébként értett a lovakhoz, hagyta éhenhalni a két lovát. Az egyiket már nem tudták megmenteni, de a másik egy csodálatos helyre került.
A bíróságon a bíró nem beszélt mellé, mint itt- hanem 3 nap elzárást kapott a nő, kenyéren és vizen.
Meg kéne próbálni itt is. Majd meggondolnák. [:gun]

Mostmár az égi adó is rontja a munkamorálomat nem csak az internet... [:sneaky]

de annyira jó látni, hogy ott is fanatikusok dolgoznak az állatvédelemben és félelmetesen hasonló érzelmi konfliktusaik vannak, mint nekem. Ugyanúgy puszilgatják a kis őzike fejét, ahogy én a cicáimat, ugyanúgy aggódnak, hogy jó-e, amit csinálnak. Az-e a legjobb megoldás, amit épp választanak.
Na meg az állatorvosok...azok igazi emberek. Látszik rajtuk, hogy a legfontosabb számukra az állat és nem a pénz.
Az egyik helyen 18 önkéntes dolgozik, de okosak, hozzáértőek tele felelősséggel és jóindulattal- nem úgy, mint itt. [:sad]

Persze ott is vannak idióták, de komolyan veszik az ellenszert.
Nálunk a rendőr, bár szive szerint segítene és joga és kötelessége is lenne - de nagyon óvatos, mert olyan ciki! Csak egy kutya, vagy macska miatt balhét csapni. [8.]

Hogy lehet ekkora különbség ember és ember között??? [:nem]

Junior

Az lehet, hogy a buddhisták így gondolják, de el tudod képzelni, hogy mi, vagy a legtöbb ember- aki alapból társas lény- boldog tudna lenni, ha se kutyája, se macskája? Se gyereke persze.
Ha nincs senki, akivel megoszthatná az örömét, segíthetne neki, ha kell és nincs akivel együtt örülhetnének a sikernek?
Azért az élet több annál, mint egy talán létező istent imádunk és távoltartjuk magunkat mindentől, ami nehézséget okoz?
Az aggodalom, a fájdalom és bánat sajnos beletartozik. Ennek csak a mértékét tudjuk- talán- megszabni.
Sokszor leírtam már, hogy tudom, jó amit csinálok, csak az árat tartom túl magasnak. Bár ez még a jövő zenéje.

Én akkor akartam gyereket, mikor láttam, hogy a házasságomból nem lesz aranylakodalom. Kell valaki akiért felelős vagy, gondozod és veled van. Aztán be is jött, mert ikreim születtek az egoista férjem ellenkezése ellenére. Aztán 3 gyerekkel egyedül, 30 évesen én voltam a legboldogabb a világon. Aztán jött egy őrült, aki ekkora társasággal is felvállalt és igaz, hogy az életem kockáztatásával, de összehoztuk Danit.
Akármi is lesz az életemből, akkor is megérte, pedig nem volt semmi.

Előbb-utóbb így lesz ez a cicákkal is. Remélem.
Azon vagyok, hogy az aggódást és a fájdalmat tanulási időszaknak fogjam fel. Rohadt nehéz, de ez genetikai hiba.

dracaena

Elgondolkodtam ezen a boldogság szón... végül is igazuk van a buddhistáknak, hogy csak a teljesen kötődésmentes élet jelenthet "boldogság"-ot, hiszen akár állatod, akár gyermeked, társad, szülőd-testvéred van, mindig van ok valamiért az aggódásra, féltésre.

Junior

Az, hogy az emberek érdekesek, igencsak halványlila kifejezés. De nem akarok durva lenni. [:baltas]

Azt viszont biztosan tudod, hogy a vonatot nem mérgezheti meg, nem lőheti le sőt még fel sem jelentheti. Az állatokat ill. a gazdáit azt igen. Ez a hatalmas jellemük kérdése?!

Nekem a ceglédi kutyamenhelyes Katival van legszorosabb kapcsolatom.
Bár azt nem szeretem, hogy mindent bevesz, amit hall. De ez nem ide tartozik.
Egyszer mesélte, hogy voltak nála TV-sek és megkérdezték, hogy mikor lenne boldog. Azt válaszolta, hogy aki ezzel a munkával fogalakozik- na persze lelkiismeretesen- az soha nem lesz már boldog.
Maxin egyetértek vele. [:sad]

Azokat a tragédiákat nem lehet feldogozni, ami nap, mint nap ér bennünket és erre még az idő sem orvosság.

Ugyanakkor látjuk, hogy amit szinte mindenki- igét-gatyáját, munkáját feláldozva- elkövet az állatokért, csak csepp a tengerben.
Persze kábíthatjuk magunkat, hogy mennyi állatot megmentünk, és közben látjuk, hogy a sok sötét lúzer évente több tízezer állatot dob ki az utcára, kínoz halálra, gázol el és még az ivartalanítást is leugatják egy csomóan, akik állatvédőnek tartják magukat.
Átmeneti csatákat nyerünk, de a háború kimenete igencsak kétséges.
Akkor hogyan lehet bárki is boldog? Néha elégedett, de aztán kezdődik minden előlről.
Nálunk még a kaja sincs megoldva, mert sajnos pont az alapítványok nagy dumás tagjai sorra lenyúlták azt a közösbe szánt kaját, amit a gyártók felajánlottak. Többek közt ez is oka a magyar állatvédelem siralmas állapotának.
Másik fő ludas a dologban az eszement médiák. Olyan hatalmas erő van bennük, hogyha annak egy 0,0001 %-át erre fordítanák, akkor hatalmasat lendítenének az állatok sorsán és megtalálnák a menhelyeket azok a jószándékú emberek, akik tevőlegesen is akarnak és tudnának is segíteni. De sz*rnak rá, mert szerintük az agyatlan playmaet lányok műdudái érdeklik az embereket.
Na nem bosszantom magam tovább.

dracaena

Nekem egyetlen kutyamenhelyről van (minimális) tapasztalatom. Itt kaja van bőven, szerencsére, mert ha nincsenek a kutyik teletömve, akkor ingerültek. Sajnos, legtöbbjüknek ez a végső állomás, mert felnőtt állatot szinte lehetetlen örökbe adni. (Ezt valahol azért meg tudom érteni. Tavaly befogadtam altatás elől egy ötéves amsteffet, jól elvagyunk, de a kapcsolatunk nem annyira feltétel nélküli bizalmas, mint a kölyökkorban hozzám került kutyáimmal volt eddig, talán azért, mert nem tudom, milyen hatások érték közös időszámításunk előtt. Az azonban biztos, hogy még egy ilyen kutyát nem szeretnék, rengeteg időmbe-energiámba kerül a többi állatomtól való elszeparálása.)
Visszatérve a menhelyre: elvileg lakatlan helyeken volna optimális kialakítani őket. Ha nem így van, akkor nem elég az állatok ellátásával járó gond, hanem még a szomszédok rosszindulatával is számolni kell. Érdekes ám az ember: a hétvégi telkén zavarja a kutyaugatás, ugyanakkor az ötpercenként fülhasogatóan sípoló vonatok zaja meg nem...
Amiért én nagyon csodálom a menhelyeket fenntartó, ott dolgozó embereket: képesek naponta szembenézni az állatok pusztulásával, képesek elviselni, hogy hiába tesznek meg mindent, mégsem menthető meg minden befogadott cica-kutya-akármi. Én borzasztóan kiborulok, ha valakim meghal, mindig úgy érzem, hogy nem tettem eleget.

Mit tudunk a menhelyekről

Ki van itt