Kedves Junior!
Előre is elnézést, ha kétszer megy át az üzenet, de az imént ez sem jelent meg. Ezt írtam válaszként a "melegszívű" hozzászólásodra.
Én vagyok a "csaj", aki elvitte tőletek a cicákat. Épp az előbb írtam a fórumba, hogy megköszönjem neked is. (viszont nem jelent meg, lehet, hogy csak késleltetve, vagy azért, mert nem voltam regisztrálva. )
ELőSZÖR IS RETTENETESEN BÁNT, HOGY ÍGY NYILATKOZOL RÓLAM. Neked is, és a Hölgynek is, aki tartotta a kapcsolatot velem, többször is megköszöntem a cicákat. Mint mondtam, a cicák közül egyik még aznap délben az új gazdánál volt (amelyik elvetélt), a kandúrkáért a héten jönnek, a harmadik cicát megtartottuk magunknak. Mondtam neked, hogy azt fogjuk megtartani, amelyik leginkább feloldódik nálunk, hát ez a másik nőstény volt. Nekem teljesen mindegy lett volna, melyik marad itt, én a macskákra bíztam a döntést a családommal együtt.
Az állatokat még aznap látta állatorvos, és nem a Király Peti. (régről ismerem, évek óta nem találkoztam/beszéltem vele) A saját orvosunkhoz vittük el, ahol féreghajtásban és oltásban részesültek, az oltási könyvük itt van az orrom előtt, ha nem hiszed, lefaxolom oldalanként.
A találkozásunkkor sem Te, sem az úr, aki veled volt, nem tűnt ellenségesnek. Én jó érzésekkel jöttem el, nem gondoltam, hogy ennyire negatív véleménnyel vagy rólam. NEM NÉZTELEK BENNETEKET LEVEGőNEK, csupán annyit mondtam, hogy sietnem kell, és neked is menned kellett a fiad miatt. IGAZ???
Több, mint 50 állatnak (főként kutyáknak) találtam már gazdát, ezek többségükben utcáról befogadott állatok voltak. Jelzem, van két saját kutyám, úgyhogy anyagilag is sokat áldoztam már , amikor rajtuk kívűl még másik hármat etettem egyszerre, tehát volt úgy, hogy összesen 5 kutyánk volt. Mindíg igyekeztem az állatokon segíteni, törekedtem arra, hogy jobb életük legyen. MINDEGYIK ÁLTALAM BEFOGADOTT KUTYÁT, MACSKÁT ORVOSI ELLÁTÁSBAN RÉSZESÍTETTEM, ez sem kevés ráfordítást igényelt, de önzetlenül, szeretetből tettem a férjemmel együtt. Jelenleg gyesen vagyok, szinte csak a férjem fizetéséből élünk. Nem panaszkodni akarok, de tényleg nem élünk annyira fényesen. Az állatokra viszont gondolkodás nélkül áldozunk, mert azt gondoljuk, hogy megérdemlik.
Biztos igazad van, és én valóban rossz gazda vagyok.... Csak azt tudnám, hogy akkor ki a jó???
Ha kívánod, a nálam lévő macskát szívesen visszaadom, nehogy azt gondold, hogy visszaélek vele.
HIHETETLENÜL MEGBÁNTVA ÉRZEM MAGAM, ÉS IGAZSÁGTALANNAK GONDOLOM EZT A KIROHANÁST ELLENEM. RETTENETESEN MEGBÁNTAM, hogy elhoztam a cicákat. Sosem bántottak még így meg. Ja, és nem "csaj" vagyok, bemutatkoztam rendesen, azt gondolom.
|