Tályog

Tályog

A tályogról találtam némi információt, de a kezeléséről nem. Pedig biztosan sokan találkoztak már vele, Főleg a kijárós cicák gazdái.

A lényege az, hogy gyakran előfordul kisebb - nagyobb pofozkodás a macskavilágban. Nemcsak a kandúrok közt. És nemcsak hatalmi harcok idején.

A harapás ritkább, de a pofon körömmel megy. A köröm viszont tele van bacival és nagyon pici lyukat üt a bőrön, ami gyorsan be is záródik. Itt a melegágy a baktériumok fejlődéséhez. Pár nap múlva egészen nagy dudor képes fejlődni a sérülés helyén. Ez nagyon fájdalmas és idegesítő a páciens számára. Házilag nem túl sokat tehetünk. Elvileg bekenhetnénk olyan kenőccsel, ami gyorsítja a "beérést", de ugyebár a macska ezt nem igazán díjazza, ezért azonnal lenyalja.
Én azt szoktam tenni, hogy gyakran megnyomkodom, hogy találok-e a púpon, valahol puhább területet. Ekkor lehet plungálni.
Ez azt jelenti, hogy a doki fog egy vastag rövid tűt és azon keresztül gyakorlatilag leereszti a tályogban lévő savós gennyes váladékot. Jól kitisztítja és lefertőtleníti. Általában antibiotikumot is adnak, biztos, ami biztos alapon.

Akármilyen hihetetlen, de ez a művelet nem fáj a cicáknak. Sőt! Nagy megkönnyebbülés számukra az a legtöbbször igen kellemetlen helyen lévő fájdalmas gyulladás góc eltávolítása. Ezért kell megvárni a tályog "beérését", mert ilyenkor a szervezet már körülzárja a fertőzés helyét és szabadulni akar tőle. A puha rész, már az elvékonyodott bőr. Azt jelzi, ahol szabadulni akar a váladék.
Persze a cicák ezt tudják. Többször előfordult, hogy épp terveztem a dokilátogatást, mikor előző este a tályog gazdája tévedhetetlenül azon a helyen rúgta ki, ahol azt kellett. Ez a megoldás közel nem steril körülmények közt zajlik, de ha már megtörtént akkor- nálunk legalábbis, és gondolom a szabadon élő macskáknál is- szépen helyrejön magától.

Azonban NAGYON FONTOS - és A NET-en is szerepel, hogy ezek a gennyes gócok bekerülhetnek a vérkeringésbe és ott bizonyos szervekben, főleg a vesékben szintén kisebb- nagyobb tályogot képezhetnek. Azt írják, hogy sok macskánál ezek is okozhatnak veseproblémákat. A vérmérgezésről nem is szólva.
Nálunk ezt nem tapasztaltam, mert anno a vadász gondoskodott róla, hogy ne érjék meg azt a kort, hogy vese problémáik legyenek.

Még egy, ami fontos lehet. Godzilla egy nagyon undok, vad macska volt. A gazdája szobacica létére nem óhajtotta tovább tartani és elhozta hozzánk. Szegény életében nem látott még ennyi macskát, nem csoda, hogy félelmében állandó verekedésbe keveredett. Több tályogot is begyűjtött. Még a hátán is volt vagy 5 cm. hosszan. Se megfogni nem tudtuk, sem megnézni, hogy áll a helyzet. Ennek eredménye az lett, hogy belebetegedett. Mivel ez már nem volt állapot, összefogott a család és levadásztuk. Kesztyűvel, törölközőkkel felszerelve indultuk a dzsungelbe macskát fogni.
Mindig elcsodálkozom a macskák hihetetlen intelligenciáján. Mintha a gondolatainkba olvasnának. ( magánvéleményem az, hogy olvasnak is.)
Álltunk ott négyen a kommandós felszerlésben és Godzilla odaballagott hozzánk. Lefeküdt elénk és várta, hogy segítsünk. Hihetetlen látvány volt.
Először a hátán lévő óriási púpot próbáltam megtapogatni. Volt rajta egy pici var. Ezt könnyen lekapartam és - tudom, hogy nem egy gusztusos dolog, de az élethez tartozik- dőlt belőle a sötét zöldes trutyi. ( Nem tudom másnak nevezni). Sikerült teljesen kitisztítani. A nyakán lévőt hasonlóképp sikerült helyrehozni, de utána rohanás a dokihoz, aki szitává lyuggatta, mert ez az állapot már a vérmérgezés határát súrolta.
Akinek egy-két cicája van soha ne várjon eddig. Ez is egy kényszerhelyzet volt, de történhetett volna rosszabbul is. Az ilyesmihez nagy gyakorlat, jó gyomor és elég hosszú éves tapasztalat kell. Tudni kell, hogy mit lehet és mit nem!

Ui: Godzillával azóta a legjobb barátnők vagyunk. Az ő szeretetét ezzel tudtuk kiérdemelni.