Emlőgyulladás

Emlőgyulladás

Természetesen ezzel is sikerült közelebbről megismerkednem.

Az állatorvos szerint, és szerintem is ez akkor alakul ki, ha a kiscicák nagyon "gyötrik" az anyjukat, vagy pedig valamilyen okból nem tud kiürülni a tejcsi. (Pl. ha a kicsiket - szépen szólva - elveszik az anyától).

Vagyis a kis tűhegyes körmükkel megsértik a cicijét, ami elfertőződik és a szoptatás olyan fájdalmassá válik, hogy azt az egy mellbimbót nem is hagyja szopni. Azonban ez gyakran nem kivetelezhető, mert a kicsik nem válogatnak és kínozzák tovább az anyjukat. Ilyenkor egy darabig még sírva próbálja őket táplálni, de nagyon gyorsan leesik a lábáról és otthagyja a kicsiket. Gyakran több, mint 41 fokos lázban égve szenved valahol távol a kicsiktől. Nem engedi, hogy a hasához érjünk és óriási keményre dagadt emlői pirosan lángolnak a gyulladástól.

Első esetben teljesen pánikba estem. Rohantunk az orvoshoz. Adott neki kemény antibiotikumot és algopirint, mint lázcsillapítót!- Micóka még kibírta, Réka allergiás rohamot kapott az algopirintől.

A láza persze visszajött és ekkor következett a priznisz. Szegény cica megadóan tűrte, hogy vizes ruhába csavarjam. Egyre jobban lett és pár nap múlva csak a nagy dudor maradt a hasán. Ekkor már szoptatott újra, de azt az egy cicijét a kicsik otthagyták, mert nem jött belőle semmi.

Nem sokára azt vettem észre, hogy Micóka veszettül nyalja a szőrét és ragad az egész hasa. Gyorsan elvettem a kicsiket, letakarítottam és egy hatalmas "lyuk" tátongott a hasán. Nagyon érdekes volt, ha lehet ezt így mondani. A besűrűsödött anyatej és a tályoggá alakult fertőzés együtt szabadult ki az emlőjéből. Kb. 3 cm-es lyuk keletkezett a bőrén. Amennyire lehetett kitisztítottam, lefertőtlenítettem. Nem részletezem mi jött ki belőle.

Azon gondolkozom, hogy nem a dokinak kellett volna ezt kiszedni, még először? Nem vagyok benne biztos. Hiszen, akkor még nem volt érett és, ha összevagdossa a mirigyek is sérülhetnek. Azt hiszem, így volt a legjobb.

Legnagyobb csodálkozásomra az a hatalmas seb nyomtalanul elmúlt. Erre azt mondta a doki, hogy "Hát igen, a természet milyen csodálatos". Ezzel bizony magam is így vagyok. Csak az ember ne rondítana bele állandóan.

 

Micóka esete már nagyon régen történt, de hogy véletlen sem jöjjek ki a gyakorlatból, az idén Triniti is előadta ezt a figurát. Minden ugyanúgy történt, csak a helyzet annyiban volt bonyolultabb, hogy ivartalanított állatok esetében nagyon nehéz pótmamát találni. Volt ugyan szoptatós cicánk az újak közt, de nekik épp elég volt a sajátjukkal foglalkozni. Ráadásul Triniti babái még nagyon picik voltak és a többiek el is lökték a pótmamánál. Kénytelen voltam fecskendőből etetni őket. Ennek meg is lett az eredménye. Csak Palika maradt életben a hat kicsiből.

Azzal, hogy hidegvizes ruhával csökkentem a lázat és a gyulladást, egyúttal a tejét is apasztom, ami, ha túl sokáig tart, akkor nem is jön vissza. Hát igen. Mindennek megvan az ára.